Dorog németül Drostdorf  Komárom-Esztergom megyekeleti részén, az Esztergom járásban a Pilis és a Gerecse által közrefogott Dorogi-medence északi bejáratánál található iparváros. 2012-ig a Dorogi járási székhelye volt.

A Pilis és a Gerecse völgye már az újkor óta lakott hely. Itt haladt keresztül az a római hadi út, mely Aqvinkumot és a nyugati provinciákat kötötte össze, a város délkeleti határában a 4.századból származó római padlófűtéses villa romjait tárták fel.] Nevét 1181-ben említette először oklevél Durugh formában, a török hódoltság idején elpusztult ősi falu a mai lakóterülettől délre feküdt, Ódorog néven ismert. A településnév eredetét szláv gyökerekkel, mint drug társ, barát, de személynévi eredettel is Attila hun király vezérének nevéből, magyarázzák.

Az elvadult tájat a sváb telepesek kapcsolták be újra az ország vérkeringésébe, a 18. században ismét közlekedési csomópont lett, a Buda-Bécs országúton megépült postakocsi állomásán gyakran megfordultak a kor jeles személyiségei, mint Kazonci Ferenc Széchenyi István és Weselényi Miklós. Dorog 20.századi gyors fejlődését a szénbányászaton kívül a kedvező közlekedés-földrajzi helyzete tette lehetővé; 1896-ra kiépült a Budapest-Esztergom vasútvonal ennek köszönhetően Dorog vált a szénmedence központjává, ezzel egy időben megindult a nagyipari bányászat, a budapesti ipari- és lakossági szénfelhasználásnak köszönhetően látványos fejlődés ment végbe, a korábbi kis falu népessége tízszeresére növekedett, 1984-ben várossá nyilvánították.

• Ma közel 12 000 ember él Dorogon a jelentős célpontként számon tartott Dunakanyarés Esztergom,, és a nagy gazdasági vonzóerővel rendelkező főváros közelségében a Duna-menti iparvidék határán, ezek együttes hatása biztosítja a település hosszútávú fejlődését.

• A városban a legkorábbi leletek a neolitikus származnak. Később, a  Római birodalom idejében az itt húzódó, Aqinkumot a nyugati provinciákkal összekötő, nagy forgalmú hadi út mentén egy kolónia is kialakult a mai település helyén, a lakóterületről délkeletre pedig egy római padlófűtéses villa romjait tárták fel.

  Az Árpádkori főváros, Esztergom mellett Dorogon, a mai Ódorog területén a királyné szakácsai éltek, 1181-ben említette először oklevél. Eredetileg a Hunt-Pázmán nemzetség birtoka volt, később került az esztergomi káptalan tulajdonába. A település önállóan nem fejlődhetett, nagyrészt az esztergomi káptalan fennhatósága alá tartozott, ő gyakorolt vámszedési jogot is, bár egy oklevél alapján vámszedési jogot kapott 1288-ban. A 1542-ben elpusztították, a lakosság elmenekült, 1570-ben végleg elnéptelenedett. Ezt követően egészen 1694-ig lakatlan területként tartották számon. A török kiűzése után újra visszanyerte közlekedés-földrajzi jelentőségét; az esztergomi káptalan által betelepített svábok (legelőször 12 család és a visszatért magyarok újjáépítették.Pilisvörösvár és Csolnok mellett Dorog volt az egyik legkorábban benépesült Buda környéki sváb falu, 1715-ben már német többségű volt, az összeírt 35 jobbágycsaládból 25 német és 10 magyar volt. A magyarországinál fejlettebb termelési kultúrát meghonosító német telepesek áldozatos munkájának köszönhetően az elvadult mocsaras-erdős terület rövid időn belül kultúrtájjá változott. Bél-Mátyás 1730-as beszámolója szerint a település szegény volt, rendelkezett postaállomással, vendégfogadóval, egy kis katolikus templommal és parókiával.[ Az új - barokk stílusú római katolikus - temploma 1767 és 1775között épült fel.

  Vályi András szerint "DOROG. Német falu Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az Ország úttyában Csolnok, és Esztergom között, Tokod, Kesztőltz, és Csív faluknak szomszédságokban, Posta is van benne, legelője elég, tűzre fája tsekély, szőlei meglehetősek, eladásra alkalmatossága Esztergomban, és a’ Duna vizén, de mivel földgye homokos, második Osztálybéli."

  Fényes Elek szerint "Dorogh, Esztergom m. német falu, a bécsi országutban, Esztergomhoz 1 mfd. 620 kath. lak. Van kath. paroch. temploma, nagy vendégfogadója, postahivatala. Szántóföldjei homokosak; bora elég; de fája, rétje kevés. F. u. az esztergomi káptalan. A lakosok birnak 23 3/ telek után 1019 2/8 hold szántóföldet, 218 3/ h. réte; majorság csak 15 hold rét van. Nagy szorgalom mellett kétszerest és hires burgonyát termesztenek."

• Az elmúlt évtizedekben urbanizálódott nagyközség 1983-ban pályázatot nyújtott be várossá nyilvánítás tárgyában. A pályázat szerint Dorog jelentős vonzáskörzettel bírt, amelyet elsősorban az ipar fejlettségének köszönhetett. Említést tettek a munkaerőforrást biztosító természetes népszaporulatról (országosan 1981 óta fogyott a népesség, a betelepülésről és az ingázókról A munkavállalók többsége ekkor a Dorogi Szénbányák Vállalat a Köbányai Gyógyszerárugyár Dorogi Gyáregysége és a Dorogi Hanglemezgyár alkalmazásában állt. A egészségügyii-, szociális-, oktatásii-, közművelődési-, és sport intézmények fejlettsége a térségi funkciók ellátásra alkalmasnak bizonyult. Külön kiemelték a kereskedelem és a kisipar kiemelkedő fejlettségét. A felsőbb vezetés elfogadta a pályázatot, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1984. január 1-jén Dorog nagyközséget várossá nyilvánította.

  Ezzel együtt több jelentős beruházás is történt a városban: 1984-ben 40 férőhelyes bölcsődét alakítottak ki, 1985-ben felújítottak számos utcát és átadták az új Eötvös József Általános Iskolát, 1986-ra felépült a városi sportcsarnokot 1988-ban bővítették a közvilágítást, 1989-ben pedig a telefonrendszert. A város legnagyobb lakótelepét, az 1985-ben építeni kezdett Smidt Sándort (eredetileg Leninnek szánták, de mire felépült a lakótelep, lezajlott a  renszerváltás így új nevet kapott) 1990-ben adták át, a dorogiak közel hatoda itt él (az építkezéssel párhuzamosan 1988-ban rendezték a lakótelep mellett folyó Kenyérmezői-patakot is). Az új Zrinyi Ilona Óvoda 1992 óta fogadja a gyermekeket, 1993-ban pedig önálló rendőrkapitányság kezdte meg működését az új városban. A rendszerváltás után felszabaduló nagyszámú munkaerő a vegyiparban helyezkedett el, vagy az ingázást választotta. Az ezredforduló előtt lényegesen többen ingáztak Budapestre, számuk a térség ipari üzemeinek fejlődésével (pl. Magyar Suzuki ZRT párhuzamosan lecsökkent, 2001-ben a munkavállalóknak már csak nyolc százaléka (419 fő) ingázott a fővárosba. Az utolsó bányát 2004-ben zárták be. 2006-ban és 2007-ben nagyszabású fejlesztések történtek, ennek keretében újjáépítették a 10-es főút szakaszán városi szakaszát, számos utcát, felépült a városi uszoda az új mentőállomás és az új 1-es posta.

• Forrás Wikipédia